Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2010. december 20.
IX. évfolyam 12. szám
Könyvajánló
"...az igazat mondd, ne csak a valódit" JA


John Field
IV. zongoraverseny
Andante & Rondo
Londoni Mozart Zenekar.
Matthias Bamert vezényel
M. O'Rourke, zongora
Bíró Lajosnak, akivel szerencsés volt
régi találkozásom s örök a barátságom

Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kiméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma,
Sohse harcolt még harcot végig,
Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig,
Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha néhányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet,
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri, kis kíméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért ugyis is mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.


Ady Endre
A hőkölés népe
Tartalom
Azon a télen történt, amikor a rádió és a televízió harsogni kezdte, hogy:
— Kérd anyától!
Meg azt, hogy:
— Vetesd meg apával!
Csak az maradt ki valahogy, hogy „írj a  Mikulásnak", de ezt senki nem vette észre.
S mert a gyerekek könnyen tanulnak, és mert az utca embere szivesen gázol át halott álmokon, azon a télen egyetlen levél sem érke­zett az északi sarkra.
Sem a következőn.
A Mikulás értetlenül meredt az üres postaládákra, és elhatározta, elmegy az emberek közé, hogy meglesse, hová tűntek a szívekből a kívánságok.
Felszerszámozta a szarvasait, szánján ezernyi fényes csengővel útra kélt, dagadó zsákjában tengersok ajándékkal, hogy majd szétosztja az embereknek.
Ám útban a nagyvárosok felé a légierő gépei leszállásra szólították fel, a szarvasait pedig elkobozták, és karanténba helyezték, nehogy valami betegséget hurcoljanak át az országokon.
Miután megmotozták és kihallgatták, továbbengedték, de hatalmas zsákjával most már gyalog kellett mennie.
Sok-sok ország sok-sok városában megállt, mindig egyre kopottabban, s az emberek mindenfelé elhúzták zsákjától a gyerekeket, nem hitték az ingyen ajándékokat. Körbejárta a Földet, de hiába, sehol sem ismerték fel. Zsákja lassan szétfoszlott, ruhája elrongyolódott, egykor fényes csizmái megrogytak. Hetyke sapkáját valahol útközben elhagyta, amikor fosztogatók kergették meg.
Azután eljött a tavasz, és zsákjából minden ajándékot kiszórt egy folyó partján, csak a legszükségesebbeket hagyva benne, mert már nem győzte cipelni a nagy melegben.
Finom kabátját ételre cserélte, és úgy vándorolt tovább.
Így találkoztam vele először, ahogy fedetlen fővel, tépázott gúnyában cipelte soványka, sáros zsákját a Duna partján, hosszú, hófehér szakálla lobogott mögötte a lenge szélben.
Bár már bottal járt, nem panaszkodott.
Már nem akar visszatérni az Északisarkra, inkább boldogságot és szeretetet osztogatna, mert csak az maradt a zsákjában. De úgy látszik, már az sem kell senkinck.
Néha még látni, hogy feltűnik itt-ott egy piszkos csavargó, a fáradt, fehérszakállú Mikulás, aki két bottal jár, és az utcán alszik.
Igen, én láttam a Mikulást, és lehet, hogy láttad már te is, de mind elmegyünk mellette.
Látjuk, de már senki nem hisz benne...
Prágai Noémi
Mikulás
Ajtóm előtt köhécsel az éj.
Mint tolvajok teste,
pillés faágakon megfagyott
hódenevérek lógnak, akasztva.
Csillagszúnyog  zúzmara zümmög,
súgva, hogy  nagy lett a tél hatalma.

Odakint fázik a szél,
könyörög minden ablakon,
hol fény dereng,
vagy árnyék melegszik a kandalló felett,
s huhogva bámulja, ahogy
az tűztáncot jár, majd elszendereg.

Kint hóemberek,
közöttük élnek a didergők,
a csecsemőszomjú, másnapos éhesek,
ott, ahol láncrakötött kutya vonyít,
s hangja  az elhagyott szeretet.

Ezerszám élnek még,
véres, cserepes, kihaló ajkak,
alig könyörögnek,
erőtlenül kopogtatnak,
mint a koldusnak öltözött
jégvirágot áruló ablak.

A tél is melegért szepeg!

E globális világban
segítségre hiába várok,
egy keringő kémholdnak ez,
soha nem lesz  érdekes!

Nekem kell kinyitni  robot szívemet,
s beengedni, aki még megkeres.
Rózsa András
levélféle józsef attilának

          Anyám emlékére

Fehér hósapkával fejükön
aludtak a fák a kis állomáson ,
ahol csak én álltam őrt
karácsony éjjelén
éjféli misére hívogatott a harang ...
Gondolatban gyermekkorom útjain jártam
nem vezetett csillag s nem vittem magammal
tömjént , mirhát , kincseket
csak szegénységünket tettem le
gondjaink jászla elé.
A váltó szentjánosbogár fényében
anyám arcát láttam felvillanni
cipelte hetven évét
az utcánk végén levő
templom padjai közé ...

A jelző előtt gép sikoltott -
lassan engedelmeskedett kezemnek a lánc
és kint a faluvégén a sorompórudak
puha párnára hajtották fejüket -
több órája szakadt a hó.

Három tél dere ült azóta fejemre
- már föld alatt anyám ...
idén is lesz karácsony, de nélküle
talán hó is hull majd, hogy keressem
léptei nyomát
bár fáj, hogy itt hagyott
mégsem kiáltozom , mert
messze jár, úgysem hallaná ...

Romhány , 1978. november 20.

Ketykó István
Fehér karácsony
Vállamon a hulló
hó pelyhe csillan
testemből az élet
langymelege illan
gyűlik a gyűlölet
a mélyben odalenn
mardos az éhség és
feldühít  a csend;

Nem várom ezúttal
míg a harag elapad
felkelek hisz úgyis
kőkemény a pad
szilánkokra zúzott
kirakatüveg
jelzi majd tinéktek
dühös jöttömet
felgyújtott autók
lángban álló villák
luxusukat féltő
sikoltozó szajhák
meglátjátok hogy itt
kő kövön nem marad…

Álom csak az egész.
Visszavár a pad.

Kajuk Gyula
Csöveslázadás  
             Mikor, hol születtél, meglátod, abban minden meg van írva. Lehetséges. Az értelmed segíthet kiolvasni ezeket a jeleket. Ha jól olvasol, jól megy sorod. Ha jól olvasol, lesz, amivel eligazodj. Lehet, nem veszed ezt észre, a figyelmed soha nem terjed ki erre, maradsz a sorsszerűség hitével. Ha nem vetted észre, nem is tudod meg, ha szükséged lenne rá. A szülőhely, mint valami túlméretezett iránytű, egy életen keresztül segít vagy akadályoz csónakocskád vezetésében. Lélekmentődhöz pedig néha hozzásimulnak mások, vagy éppen csak leválnak. Mondhatnám, vannak durvább esetek is, szándékosan menne neked egy másik csónakocska, hogy felfordítson vagy megrongáljon. Ezeket is türelemmel és bölcsességgel meg kell kerülnöd. Nem könnyű, sőt nagyon nagy figyelmet követelő hajózási feladat. De hát az élet tengerén, ne lenne elég hely?
                                                                         Tovább>>>
Váradi József
Még egy pohárral   
Millei Ilona
Ringass
Beteg vagyok. Nem látod? Ápolj!
Kérdezd meg: Ennél-e?
Kérdezd meg: Nem fázol?
Ringass és csitítgass, énekelj, mesélj,
szeress, hogy szerethesselek,
s én feloldozlak. Ne félj.

te jól tudod
  versben mindent lehet
  odaátra is küldeni
  üzenetet
  vagy visszaszólni a túlvilágról
  ha csömöröd van
  a diszharmóniától

az élet nálunk éppen visszavált
  tőkések terelgetik
  a szociáldemokráciát
  s ha altatót húz este a tücsök
  hálnak az utcán

a szegénységküszöb
  nyom három milliót  
  a kolduslétet nevezzük így
  szemérmesen
  míg  kukát túrnak és összevesznek
  a bűzlő szemeten
 
a róbert bácsik visszatértek
  kondérjaikból levest mérnek
  és karácsonykor
  ha jő az angyal
  megjutalmaznak két naranccsal

az osztályok persze tovatűntek
  mind a történelem vizsgálati tárgya
  kimúlt a burzsuj és ki a proletár
  csillagot sem tűznek már a gyárra
  se túlélőnek se lebukottnak
  nincs vörös segély
  e globálisan szép új világban
  a saját terhed hogy megélj

magának rág mind aki rág
   a fogacskák azért fogannak
  az a tiéd hazánkból
  mit szereztél magadnak

gazdagabb
  a gazdag
  szegényebb
  a szegény
  az eszmék szétrobbantak
  porlik a remény
  a  törékeny falvakban
  s a város peremén
 
mert aki a semmit fogta ölbe
  boldoguljon azzal ha tud
  vagy árulja testét izmát agyát
  és szórjon hamut
  fejére
  a tisztességnek ez a bére
  a törvénye álság
  csak esélye a jog
  de jól rejtsd el a haragod
  mert mindig van aki a helyedre lép
  légy hát csöndes jó cseléd

lám így maradt fenn a régi logika
  hiába atomászat
  génsebészet
  meg elektronika
  a történelem azé
  aki felül marad
  és szabadnak is
  csak az szabad

mégis magyarnak számkivetve
  édes hazám fogadj szívedbe
  mormolom mit írtál
  a hited melegít
  e szertelen világból
  építhetünk még emberit
 
onnan túlról küldj jelet
  hogy eljutott-e hozzád ez az üzenet
  vagy inkább sikoly
  bár annak is tétova
  mert olyan a költő
  amilyen kora
Németh Tibor
Didergő
Mert a szivacs nyomán leszáll a por
a szivacs máris kezdheti elölről
megtett utamhoz kiejtett szavamhoz
fogok hozzá én is újra meg újra
már félúton félig-hangzás közben
eredetükhöz visszaperdülök
másokkal összefűző
kötéseimet meg-megszorítom
amit rongál az idő
én idejében igazítom
De mindvégig csak egy a fontos
ha egy mozdulatra lenne hatalmam
mire utánakapna a kezem
már tökéletes és javíthatatlan

Bárdos László
Mindent újra
Egymás mellé sodródott
a patakban két kavics.
- Szép hely - szólt az egyik -,
akár maradhatnánk is.
- Valóban. Reggelente
jégmadár csap a vízre,
az apró halakat
szétrebbentve.
De ha vihar után
a hegyről lezúdul
vad, barna áradat;
könnyen elsodorhat.
- Ne félj! Megtartalak.
Mészáros Márta
Ígéret
Egy paradicsom
maradt a kertben. Parázs
ég a porhóban.

Andrassew Iván
Rőt a fehérben
Click here to add text.
Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.Kattints, a kép nagyítható.
Kattints, a kép nagyítható.
Németh Ferenc
festőművész
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
próza, versek
4. oldal
elfeledettek
5. oldal
klasszikusaink
6. oldal
gondolatok
Andrassew Iván: Rőt a fehérben
Bárdos László: Mindent újra
Kajuk Gyula: Csöveslázadás  
Ketykó István: Fehér karácsony
Mészáros Márta: Ígéret
Németh Tibor: Didergő
Rózsa András:
levélféle józsef attilának
Váradi József: Még egy pohárral 
Balázs Gyula: Éji dal
Bányai Tamás: Szentségtörés
Baranyi Ferenc:
Vakmerő remények
Bittner János: Régi film
Bodó Csiba Gizella:
Ó - Egyiptom
Csiki András: Indulás előtt
G. Ferenczy Hanna: Karácsonyfadíszek
Kajuk Gyula:
Vasárnapi húsleves
Köves József: Ennyiért
Lehoczki Károly:
Elgurult gyöngyök
Végh Sándor: A kor
Czégényi Nagy Erzsébet: Lehunyt pillákkal
D. Nagy László:
Emlék-kép csupán
Farkas Lilla: A mi mozink
Fetykó Judit:
Délutáni tanítás után
Kamarás Klára:
Jávorfából furulyácska
Lelkes Miklós:
Ősz-tél kertekben
Ligeti Éva: Kristályfehér
Mészely József:
Karácsonyi aranyágunk
Millei Ilona: A prófeta
Nógrádi Gábor:
Világok rendeződnek
Ódor György: Meghajtom fejem
Péter Erika:Gyertyád tükrében 
Pintér László: Jaja, és a többiek
T. Ágoston László: Ütikos
Vihar Béla: Szomorúság verse

Következő oldal>>>
Lapzárta után érkezett.
Hegedűs Béla költő által alapított "ezüstgyűrű"-t a magyar nyelv ápolásában szerzett érdemeiért, ez évben először külföldön, a kanadai magyar írónő Kopácsi Judit és a Kaláka Szépirodalmi Folyóirat nyerte el. A Németh Zoltán ötvös művész által alkotott dijat december 17.-én kis ünnepség keretében Ábrahám Melitta a kanadai canadahun.com közösségi portál tulajdonosa adta át a dijazottaknak.
Harsányi Lajos
versek
Babits Mihály
versek
Lendvai Pál:
Orbán Viktor,
Magyarország miniszterelnöke:
a hatalommegszállott „magyar”
Faludy György:
A magyar glóbuszt el kell hagyni.
Kamarás Klára
Mint fák a szélben
***
Andrassew Iván
Mondott könyv...
Bővebb infó itt!
Bővebb infó itt!Bővebb infó itt!Bővebb infó itt!
Bővebb infó itt!